A kilim Észak-Afrikától a Himalája lábáig mindenütt elterjedt, ahol a természeti viszonyok megengedik az állattenyésztést, és az éghajlati viszonyok szükségessé teszik a fekete kecskeszőrből készült sátrak, jurták belsejét melegítő szőnyegek alkalmazását. A kilim igazi hazája Kis-Ázsia, Közép-Ázsia, a Kaukázus, az Atlasz-hegység magas hegyei között van (és akkor méltatlanul elhallgattuk a dél-amerikai indiánok gyönyörű vikunya, láma, alpakka gyapjúból szőtt színpompás kilimjeit!). A nomád népek állataik szőrét (juh, kecske, teve) fonták meg fonálnak, melyet természetes festékekkel festettek meg. Nyersebb hatásúak ezek a szőnyegek, de erőt sugároznak és valóban erősek, tartósak is. Nemcsak az anyagok tradicionálisak de a szövőszék is. Sok helyen még most is a felvetéssel együtt szétszedhető, az új helyen gyorsan összerakható, fekvő szövőszéket használják.
A díszes, nagyméretű szőnyegek mellett olyan hétköznapi használati darabok is készülnek kilim technikával, mint az ember által hordott teherhordó átalvető (hejbe), evőeszköztartó (inelik), sótartó (namagdan), sátorzseb (torba), ruhászsák (csuval) vagy a vándorlásnál "hajókoffernek" is használt bölcső (mafracs). A kilim történetében Törökország az egyik legmarkánsabb vidék. Óriási távolságok választják el az ország európai részét a távoli, anatóliai területeket. A földrajzi elhelyezkedés pedig meghatározza a stílust. Nyugaton, Sarköy vidékén a stilizált virágmintával, madarakkal, életfával díszített szőnyegeket a kevés szín, elsősorban a különböző árnyalatú piros jellemzi. Itt nem annyira a nomádok, hanem leginkább a falusi mesterek őrzik a régi trák szőnyegszövés hagyományait. A hatalmas területű Anatólia szinte minden vidékén másféle szőnyeget szőnek.
A Taurusz hegység területén élő yörük nomád törzs leginkább kecskeszőr felvető szálas, rusztikus szőnyegeinek jellegzetessége a színek bátor, felszabadult használata. A magashegyi fennsíkon fekvő Konya város és környéki falvak, Obruk, Muzumla szőnyegmotívumai az ősi, kőkorszaki település Csatal- Höyük feltárt romjai között talált 8-10 ezer éves falfestményeket idézik. Sivas, Mut, Sivrihisar, Fethiye szőnyegei jellegzetesen őrzik a csak arra a területre jellemző színvilágot és formakincset. Kelet-Anatólia kurdok lakta vad vidékein a sötétebb, gyakran fémszálakkal díszített, a szövőszék keskenysége miatt általában két részben szőtt, néha szokatlanul hosszú kilimek a jellemzőek.
Perzsia etnikailag nagyon összetett térség, sokféle nomád nép lakja és készíti kilimeit. Évszázadokon keresztül kívül esett ez a vidék a szőnyegkereskedők figyelmén, a perzsa kilimek csak az utóbbi 20-25 évben indultak meg hódító útjukra nyugat felé. A csomózott szőnyegekre jellemző florális motívumokat, apró mintákkal, hajlított vonalakkal helyettesítő, központi medalionos kilimeket találunk Szenné és Bidjar környékén, szumák technikával készült fényes selyem, selyem-gyapjú szőnyegeket készít a Kaukázussal szomszédos területen élő, sahszaván -sahhoz hű- törzs, akik a mesteri módon elkészített, ünnepi lótakaróikról és szőtt bölcsőikről hiresek. Délen Shiraz régiójában a Farsz hegységben élnek a nomád kaskájok, akik nomád vándorlásaik miatt a XIX. század végéig megőrizték független életmódjukat és hihetetlenül gazdag mintakincsüket. Geometrikus motívumaik között gyakori a két, három egymáshoz kapcsolódó központi medalion. A baktiári kurdok három szövéstechnikát (csomózás, laposszövés, szumák) is alkalmaznak gyönyörű hozomány-gyűjtő tevezsákjaik elkészítéséhez, melyet a házasság elhálása után sokszor szétnyitnak, és sátorszőnyegként használnak.
Északról -a Kaszpi-tengerrel együtt- a Kaukázus határolja Iránt és az itt élő örmények, azeriek szintén mesterei a szőnyegszövésnek. A Kaukázusban kilencven különböző nyelv él egymás mellett, és a kilim formakincs legalább ilyen gazdag. Kivételesen itt nem csak a nők, de gyakran a férfiak is kiveszik a részüket a szövésből. A legmagasabb hegyek Afganisztán környékén választják el egymástól a különböző hagyományokat őrző népeket, mégis erősek a kölcsönhatások. A táj jellegéből következik tán, hogy az itt élő pastú, türkmén, üzbég, beludzs népek által szőtt igen tartós, jó minőségű, szinte csak gyapjúból készült kilimek sötétebb árnyalatúak, -mélybarnák, sötétvörösök, sötétkékek, feketék-, mint máshol. A türkmén népcsoport több országban él, és mivel a XIX. század végéig nem létezett hivatalos határ Perzsia, Afganisztán és Turkesztán között, a törzsek szabadon vándoroltak. Közülük ma már csak a yomutok szőnek kilim szőnyeget, méghozzá úgy, hogy bár az egész törzs csak egyféle mintát -gölt- használ, az egyes családokra jellemző a széleken körbefutó bordűr, ezenkívül persze a szövő is el- elhelyezi "névjegyét" a gyakran kecskeszőr vagy pamut felvető szálakra szőtt darabokon. Hagyományos, láncfelületű szövéssel készült, keskeny csíkokból összevarrt gadzsari textileket szőnek az üzbégek, melyeket mi leginkább bútorok kárpitozására ajánlunk. Az afganisztáni üzbégek nálunk nagyon kedvelt darabjai a nagyméretű, igen egyszerű geometrikus mintájú, nagy medalionos sötét színű maimana szőnyegek.
Az észak afrikai Atlasz-hegységben élnek az őslakos berberek, akik a mai napig szövik erősszínű, nagyon aprólékos mintázatú gyapjú, és a szellős, hímzett, szimbolikus motívumokkal díszített pamut, un. "kaktuszselyem" kilimeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése